Buday-Biró család

Vivos voco.... Hívom az élőket...

Biró Endre:

Bátyám:BIRÓ MIHÁLY
(1944. – 1996.)

Misi volt a legidősebb gyerek a családunkban. Így mindig ő volt az, aki irányított bennünket. Persze csak egy ideig, hiszen amint nagyobb lett, már nem vállalta ezt, s mi se nagyon voltunk vele szemben szófogadóak. Azt hiszem ez minden családban így történik.
Voltak érdekes elképzelései már gyerekkorában is és ezeket próbálta megvalósítani – változó sikerrel. A kisebb ötletekből jöttek elő a nagyobbak, s így mindig annak a valaminek a megvalósításán gondolkodott.
Nem nagyon vett részt közösségi megmozdulásokban, inkább magának való volt. Egy érdekességet azonban elmesélt iskolai élményeiből, melynek ugyan részese nem volt, csak szemlélője. Az 1956-os események az ő osztályukat is megérintették. Persze csak úgy diákok módjára próbálták utánozni a felnőtteket. Az ő osztályuk kezdeményezésére kezdtük el kivágni a tankönyveinkből a csillagos Rákosi-féle címert. Az orosz tankönyvek elégetése is tőlük indult ki.
A kamaszkorra jellemző, hogy nagyon sok dolgot felnőttesként csinálunk, de nem komolyan – csak úgy heccből. Ez történt az ő osztályukban is. Osztálytársuk volt a párttitkár fia is. Egyik októberi nap levitték az iskola hátsó udvarára s cukkolták, hogy fel fogják akasztani. Persze nem gondolták komolyan, csak éppen rá akartak ijeszteni. Szerencsére a gyerek szülei is így fogták fel és a későbbiekben nem történt ezért senki felé felelősségre vonás. Se az iskola vezetése, se a hangadók szülei felé. Azt hiszem ekkor váltak igazán felnőtté ezek a kamaszok. A felelősségérzetük ettől kezdve jobban működött.

   misielsoaldozo.jpg   misibermalkozo.jpg
Elsőáldozóként és bérmáláskor


Ipari iskolába jelentkezett villanyszerelő tanoncnak. Az iskola, a tanműhely és a gyár, ahol képezték, közel volt. Abban az időben az iskolák a drága egyenruha helyett csak az egyensapkát tették kötelezővé. Ezt a diákok nem vették rossz néven, mint ahogy a mai világban, sőt büszkén viselték, ezzel is kimutatva, melyik iskola kötelékébe tartoznak. (Ez így volt nálunk a Ráckevei Ady Endre Gimnáziumban is!) A tanulási előmenetele itt se volt kiváló, de elvégezte a három éves iskolát és sikeresen le is vizsgázott. Ettől kezdve villanyszerelőként dolgozott.

misivillanyszerelo.jpg


Villanyszerelő tanoncként, egyensapkában


Mint kezdő, lelkes villanyszerelőnek, volt egy ötlete, melyet végül nagyon ügyesen meg is oldott. A házban, ahol abban az időben laktunk, nem volt villany. Ő mégis arról álmodott, hogy karácsonyra a fenyőfán színes égők villogjanak. Ez ma már szinte természetes, de az ötvenes évek végén ilyen még sehol nem volt. Ebből is látszik, fantáziája volt, csak nem mindig tudta érvényesíteni álmait. Ezt az álmát azonban megvalósította.
Tehát adott volt egy ötlet, de nem volt hozzá megfelelő háttér. Természetesen azért volt ő szakember, hogy a problémát megoldja. Kis pénzéből vásárolt 4,5 voltos izzókat foglalattal együtt, valamint több 4,5 voltos elemet. Ezzel megvalósult az áramellátás és a világítás is. Szerzett olyan festéket, melyen a fény átvilágíthatott s ezzel színezte az égőket . Már csak a villogást kellett megoldania! Ez már nehezebb volt, de ez is meg lett valósítva, még pedig a következő módon: Készített egy kb. 20 cm átmérőjű tárcsát, melyet vékony rézlemezzel borított. A rézlemezt körkörösen annyi sávra osztotta, ahány égője volt, majd lépcsőzetesen úgy alakította ki, hogy a sávok fokozatosan meg legyenek szakítva, de egy bizonyos ponton egybefüggő legyen. A legszélső sáv rézlemezei folyamatosan meg lett szakítva, úgy, mint a morzéban, hogy a rézlemez és az utána következő hiány mértéke egyforma legyen. Ez volt a csúcson lévő égőnek a vezérlője. Ezáltal a fenyőfa csúcsán lévő izzó folyamatosan villogott, amíg a többi fényforrás a vezérlés által lépcsőzetesen léptek működésbe. A rézlemezhez vékony rézlapok tapadtak, ezek juttatták el az áramot az égőkhöz. A tárcsa meghajtásához egy 4,5 voltos kis motort használt, amely egy gumi ékszíj segítségével forgatta meg azt.
Működés közben szép látványt nyújtott. A csúcson lévő izzó folyamatosan villogott, miközben a fenyőfán lévő égők lentről fölfelé folyamatosan gyulladtak ki. Amikor az utolsó is világított, egyszerre elaludt az összes, majd újból kezdődött elölről a varázslat. A környékről sokan a csodájára jártak. Ez az ötletes és akkor még újdonságnak számító érdekesség mindenkiből jogos elismerést váltott ki.
Napjainkban is láthatunk villogó égőket a karácsonyfákon, de azok nem ilyen módon gyulladnak ki. A rendszertelenül villogó fények nem tudják nyújtani azt az élményt, amelyet mi élhettünk át gyermekkorunkban.
Bátyám korai haláláig a Pestvidéki Gépgyárban dolgozott villanyszerelőként. Egy 1975-ben történ baleset miatt átkerült a portaszolgálatra. Itt is meg voltak vele elégedve. A gyár újságjában egy riport keretében is bemutatták.
Munkáját elismerték, hiszen a törzsgárda mellett a Kiváló Dolgozó elismerést is megkapta. Szigethalom közéletében is szerényen részt vállalt. Ott volt, amikor épült a pedagógus-szálló. erről egy köszönő oklevelet is kapott. Bélyeggyűjteménye mind a mai napig megvan. Ez a csendes és nyugodtságot kívánó hobbiját apánktól örökölte. A szép és különleges bélyegek segítségével megismerhette azokat a vidékeket és tájakat, amelyekre életében nem tudott eljutni.


 3mihaly.jpg
Három Biró Mihály


Szigethalom dolgozó lakóinak egy része a Csepel Autógyárban, mások a Pestvidéki Gépgyárban s egy kis részük ingázva, Pesten, vagy a Pest környéki üzemekben dolgozott. Apám ingázó volt nyugdíjazásáig, a bátyám viszont a PG dolgozója volt haláláig. Én magam szintén Pestre jártam dolgozni, hiszen nyomda csak ott volt.
A két Biró Mihály (apám és bátyám) olyan személyiség volt, akik nem látványosan, de részt kértek és vállaltak Szigethalom építéséből és életéből. Életük és tevékenységük hasonló több száz itt élt emberéhez, hiszen gondjuk, lehetőségük azonos volt. Bárkinek az életét kutattam volna, hasonló történetek és jellemek kerültek volna ebbe a könyvbe.
Szigethalom lakossága a mindennapok küzdelmét közösen élte át, melynek részesei voltak a mi családunk tagjai is. A munka monotonságát az ünnepek és a szabadidő hasznos eltöltése teszi elviselhetővé. A közösségi életben úgy is részt vállalhatunk, hogy ott vagyunk a háttérben, összefogunk barátainkkal, szomszédjainkkal, hogy ne csak múltunk, de jövőnk is legyen.




Weblap látogatottság számláló:

Mai: 10
Tegnapi: 31
Heti: 84
Havi: 520
Össz.: 120 597

Látogatottság növelés
Oldal: Biró Mihály 1944.
Buday-Biró család - © 2008 - 2024 - budaybiro.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »